7. rét, virág, akácméz, csoda, szarvas, út, dallam, rítus, csillagok, álom

Hasamra süt a nap! Gyorsan ugrás, ki az ágyból, mert nagy nap a mai! Ránk vár a tavaszi rét, ahol a sok-sok virág nekem nyílott, és minden szál az én bokrétámba kívánkozik. Legrövidebb sortomat és egy semmi kis felsőt választok, mert szeretnék beszerezni egy kis színt a hosszú, téli sápadozás után. A reggeli teához még maradt egy kanálka akácméz a csupor alján. Gyorsan lehajtom még forrón, és a nagy karéj vajaskenyeret már az udvaron falom be. Papa már intézi a szekeret, hogy a tavaly vágott erdőszéli rönköket is hazahozhassuk estére. Számomra az erdőszéli rét a megtestesült csoda, ahol megrészegülten lehet futkározni, virágot és gombát szedni. Nyuszit, madarat riasztani és a selymes fűben hemperegni a szomszéd Pistivel. Mert ő is velünk jön, hiszen szinte családtag. Mióta az eszemet tudom besegít nálunk, aztán vacsoráig jókat játszunk. Ő nagyon okos, ő mesélte, hogy az erdőben szarvas is lakik! A kifelé vezető út csak nem akar elfogyni, pedig dalolni is próbáltam. Egy nemrég hallott dallam motoszkált a fejemben, csak a szöveg nem akart a nyelvemre jönni. Pisti átvette a hümmögést és máris tele tüdőből énekeltünk. Kedvem lenne meghajtani a teheneket, de papa akkor sem engedné, ha megkaparintanám az ostort. Végre, valahára kiértünk a faluból! Papa komótosan, az évek során kialakult rítus szerint, kifogta az állatokat és egy fához vezette őket. Hadd legelésszenek kedvükre! Pistivel felrakták a rönköket és mehettünk szarvast keresni… Bár madarakon kívül mást nem láttunk, csodálatosan élőnek tűnt az erdő. Később csokorba gyűjtöttem a vadvirágok leszebbjeit, hogy mama otthon vázába tehesse. Hazafelé a szekéren hanyatt fekve bámultuk a csillagok milliárdjait, Pisti névről ismerte a fényesebbeket! Mert ő nagyon okos! Zötyögés közben kis híján elnyomott az álom, de amint megállt a szekér, saját lábamon mentem be a házba! Nem hagyhatom, hogy papa felnyaláboljon és karban vigyen az ágyamba, mint egy kisbabát! Talán Pisti is észreveszi végre, hogy a télen majdnem nővé nőttem. Valahol legbelül egyre erősebben érzem, hogy egymásnak teremtődtünk, és őbelőle lesz a legigazibb családtag. Lehet, ő még nem is sejti, pedig olyan okos!