Juli nagynehezen felkapaszkodott a kerítésre, hogy jobban lásson. Érdemes volt! Az új szomszéd valóban egy csodabogár, most is mit művel? Áskálja a szépen manikűrözött pázsitot. Csak ez a kicsi terület maradt a betonváros házai mögött, ahol élő füvet lehetett tartani. Ennyicske zöld maradt az emberek életében. Talán Peti is mozaikkal rakja ki az egész kertet, mint a menőbb utcabeliek? Juli hiába erőltette a szemét, sehol sem látott építőanyagot, sódert, köveket, ilyesmit… Valami másban sántikál az új ember, jó lesz résen lenni, gondolta és visszasietett a konyhába.

Házvezetőként elég sok dolga lehetett volna, de nem igazán erőltette meg magát. Tudta, hogy büntelenül lazíthat, mert hiánycikk lett, ma már kevesen szegődnek el sokgyerekes családokhoz. Reggel beszállította a négy gyereket a két iskolába és övé volt a nap! Azt a kis bevásárlást hazafelé lebonyolította és a munkát úgy beosztotta, hogy naponta csak egyet végzett: hétfőn mosás, kedden porszívózás, csütörtökön portörölgetés, szerdán és szombaton beindította a mosogatógépet, pénteken a fürdőszobákat tette rendbe. ennyi és nem több. Ablakmosást nem vállalt. A fűnyírást sem. A gyerekeknek kiadta a saját szobájuk rendben tartását, cserébe nem árulkodott rájuk. Mindenki jóljárt. A szülőknek, akik ritkán mutatkoztak, csak annyi szerep maradt, hogy megteremtsék ennek a símán gördülő életformának az anyagi alapját.

Juli már egy hete figyelgette mi történik a szomszédban, meg sem lepődött, hogy Peti, ez a csodabogár, mára az összes füvet eltüntette, pedig ő tanúskodhat, hogy mennyi verejtékébe és idejébe került az előző szomszédnak, mire hibátlan pázsitot varázsolt a háza mögé. Egyszál füvecske sem mert kilógni a sorból! Úgy bizony! Peti mindezt következetesen kiirtotta!

Fekete földet terített szét jó vastagon, és furcsa kis téglalapnyi területekre szabdalta. Zacskókból kimarkolt valamiket dugdosott a téglalapok tetejére és amikor készen lett, hozta az öntöző-csövet. Juli elképedt. Ha most megint füvet növeszt, hiszen annak öntözésére való a cső, akkor tényleg bolond ez a Peti. Szebb füvet elképzelni sem lehet, mint amit kipusztított, silányabbat meg minek növesztene? És miért ilyen téglalapokban?

Teltek múltak a napfényes napok, idővel mégiscsak kizöldültek a téglalapok. De nem ám egyformán, ahogy elvárná az ember! Még a színük sem volt egyforma zöld! Volt amelyik úgy elburjánzott, hogy Juli már fűnyíróért akart kiáltani, de Peti csak karókat tűzdelt melléjük. Na, ezekre egyből felfutott a sok zöld inda. Másutt kis zöld kupacokból tört felfelé valami furcsa nyúlvány, vagy apró, szabálytalan fácskák nőttek akár térdig is. Legkülönösebb volt a középső téglalap, ahol minden sorban más színű növényke nyújtózott felfelé. Nyár közepére a zöldbe más színek vegyültek: kisebb, nagyobb fehér, lilába játszó, sárga, levélkék jelentek meg itt-ott a zöld között. Ennek fel sem tréfa, gondolta Juli, ez már kicsúfolása egy rendes kertnek! A színek nyomában dudorok keletkeztek és egyre duzzadtak!

Peti elégedetten járkált újdonsült terményei között. Egy szép napon leszakított egy piros labdacsot és ‘uram bocsá’ a szájához emelte! Julit émelygés fogta el a látványra, de a kiváncsisága odaszögezte a kerítéshez. Peti szemmel láthatóan élvezettel rágcsálta a piroskát és széles mosollyal nyújtott egyet Juli felé.

– Kóstolja meg kedvesem, paradicsom!

Juli legyőzte félelemmel vegyes undorát és óvatosan kézbe vette a finom tapintású, feszes bőrű, élénkpiros teniszlabdát. Nagy levegőt vett és egy életem, egy halálom, beleharapott. Az édes, csak nyomokban savanykás lé szétterült a szájában és felidézte a rég elfeledett ízlelés csiklandását.

– Micsoda ez a csoda? Talán még a hajam is visszafeketedik tőle? – kérdezte tele szájjal – Ezt az érzést sosem tapasztalom étkezéskor, pedig gazdámék a legegészségesebb terméket vetetik meg.

– Tudja, ma már minden ételt gyárilag állítanak elő, de ez itt a földben nőtt, az éltető napsugártól van természetes íze – magyarázta Peti. Körbemutatva kezdte magyarázni:

– Az ott paprika lesz, amott dinnye, ami felfut a karókra, azon hosszú zöldbab csüng… idén csak ennyire futotta. Középre virágokat vetettem, ami nem mind ehető, de annyira vágytam a szépségükre! Az új kormány döntése nyomán már újra osztanak magokat. Ha gondolja, tavasszal segítek maguknak is.

Ekkor már a négy gyerek is Juli mögött türelmetlenkedett, hogy megkapják az esti adag semleges színű, íztelen pempőt. Eddig nem méltatták Petit egy pillantásra sem, de most az a piros valami őket is kiváncsivá tette. Peti nekik is ajándékozott egy-egy paradicsomot, és ők is élvezettel rágták a furcsa, sosem látott, sosem ízlelt gyümölcsöt.

Este izgatottan várták haza szüleiket, mert mindezt élőben akarták elmesélni. Majdnem élfél lett, mire az egész család megegyezett, hogy jövőre elfogadják Peti segítségét és ők is átalakítják a kertet. Másnap az iskolában is nagy port kavart, hogy még létezik valódi kert, ahol élelmet termesztenek. A tanárok közül is csak a legöregebbek emlékeztek ilyesmire, ők is inkább hallomásból.

Futótűzként terjedt a hír a milliós kisvárosban… valami elkezdődött, vagy inkább folytatódott?

 http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/145-kreativ-iras-kep-alapjan-12