<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Csavargó</provider_name><provider_url>https://agota.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Agota</author_name><author_url>https://agota.cafeblog.hu/author/agota/</author_url><title>Kuncogók</title><html>Annyira öregnek még nem érzem magam, mégis két dédunokával dicsekedhetem. Mai mértékkel ugyan nekem is korán, 22 évesen született a lányom, erre ő rátett egy lapáttal és tiniként lett anyuka, a többi már senkit sem lepett meg… Róluk is írhatnék, mivel elég sok huncutságot követnek el szinte naponta, de most a két saját lányom esete jutott eszembe erről a csibészes kuncogásról.
Hajdanán amikor még kicsik, és a húsz hónap korkülönbség ellenére, majdnem egyformák voltak, nekem mindenből két egyforma méretűt kellett varrni. Mert akkoriban, pénzszűkében, magam varrtam rájuk. Egyik szőke, a másik barna és mindenben lében kanál lánykáim egyik karácsony előtt bizony megtalálták a készülő meglepetést. Hiába dugtam el gondosan a lepedők alá a készülő hálóingeket, az ő négy kis kezük messze ért. Mivel nekem és nővéremnek is minden karácsonyra az egyik nagymama által megvett anyagot a másik megvarrta hálóingnek, azt hittem ez nekik is örömet okoz. Egy darabig úgy is történt, míg egyszercsak megúnhatták a hálóingesdit és félkészen megtalálván eltüntették. Jó darabig keresgéltem, aztán feladtam, és nekifogtam mást varrni, nem is sejtve, hogy nekik más vágyuk volt. Biztonság kedvéért több levelet is küldtek a Mikulásnak Barbie ügyben. A leveleket persze szokás szerint imádott nagynénijük “postázta”, aki tudván mennyire ellenzem a Barbie kultuszt, engem nem mert beavatni. Megvette a babákat és ő is eldugta egy jó helyre! Persze leánykáim eszén neki sem sikerült túljárni, mert egyből megtalálták. Innentől minden alkalommal, amikor a karácsonyi előkészületekről suttogva szót váltottunk, a lányok mindentudón kuncogtak. Annyira azért érdemesítettek bennünket, hogy a meglepetés örömével bontották ki az ajándékokat, én mégis becsapva éreztem magam… Az a karácsony kicsit vesztett a varázsából.
Azóta minden ajándék azonnal, díszesen becsomagolva kerül a fa alá, semmi dugdosás, semmi kísértés! Így mindig valódi a meglepetés, felesleges mímelni!
Mire a két félkész hálóing előkerült a foltos zsákból, bőven kinőtték és már nem volt érdemes befejezni…

&lt;img src=&quot;https://agota.cafeblog.hu/files/2014/07/5409631334_79627e4311_z.jpg&quot; alt=&quot;Dinnertime Laughter&quot; width=&quot;466&quot; height=&quot;640&quot; /&gt;

￼
￼</html><type>rich</type></oembed>