Rudolf alig várta, hogy leereszthessen a hónapok óta magára erőszakolt, egésznapos fegyelmezett úriember szerepből. Az ebéd utáni szivarozást is feladta, hogy egy kilovagláson tovább puhítsa az életét helyrerázni kiszemelt jövendőbelijét. Ehhez értett igazán, a nők fejét hivatott elcsavarni! Most dupla célt szolgált az erőfeszítése, egyrészt látta magát amint újfent bebocsátást nyerhet a Casinóba. Szinte már tapintotta a friss bankókat a zsebében. Másrészt elég szemrevaló fehérnépet szemelt ki magának, akinek apja pénze mellé már csak rangos férfiember kellett, hogy nemes dinasztiát alapító családanyává nőjje ki magát. Előrelátóan keresztelték az előkelő hangzású Amália névre. Kellemes, művelt fiatal hölggyé serdült, aki bizony sűrűn váltogatta a széptevőit. Addig-addig kacérkodott, míg a rettegett, vészesen közelgő harmincadik születésnapját hirtelen karnyújtásnyira érezte. Arra eszmélt, hogy már a nála fiatalabb csirtik körül tolongnak a fiatalemberek.
A vénlányság kockázata, mint egy ránehezedő lidérces rémálom, hirtelen kijózanította. A kacér, válogatós leányzó ijedtében gyökeresen megváltozott, lecsendesedett, minden női praktikát bevetve ápolta küllemét, hogy a következő közelébe kerülő férfiembert rabul ejtse. Az eddig szokásos gépies mormolást áhitatos, őszinte imádkozással váltotta fel, ami meghallgatásra talált. Ősszel, szinte az utolsó pillanatban, egy nyalka huszár képében látta meg az utolsó esélyt álmai megvalósítására. A jó hírű, címeres családi háttérrel rendelkező Rudolf elkezdett legyeskedni Amália körül. Mindketten igyekeztek a másikat meghódítani, bár a látszat ellenére kölcsönös szerelem szóba sem jöhetett. Az intézeti életből naivan kikerült Amália életének egyetlen szerelmes kalandja a vidéki nyaraláson megismert sármos lovásszal esett meg. A család úgy látta jónak, hogy a viszonyból fogant kislánya, mint saját húga nevelkedjen a hatalmas pesti házukban. Rudolf sem kötötte senki orrára, hogy a házassággal anyagi ügyeit kívánja rendezni, se szerelemre, se gyermekre nem vágyik. Látványos hódításai felszínesek voltak, valójában nem is érdekelték a hölgyek. Évek óta egy öreg gróffal folytatott elfajzott, titkos kapcsolatot, aki támogatta ugyan, de “feleségül” mégsem vehette.
A tél folyamán minden bálon sistergett körülöttük a levegő. Szóbeszéd tárgya lettek, hogy milyen szép pár, a vak is látja, hogy egymásnak teremtődtek, boldogok lehetnek az örömszülők… Egyre-másra kapták a meghívókat, a társasági életben már egy párként emlegették őket, semmi akadálya nem volt a lánykérésnek. Az öregek minden részletet tudni véltek, bár mit sem tudtak a heves udvarlás hátteréről, senki sem lepődött meg, hogy az eljegyzés után együtt mentek nyaralni a tengerpartra. Rudolf a hat hét alatt végig úriemberként viselkedett, Amália sem akarta felfedni, hogy mennyire jártas a szerelem testi dolgaiban, így felhőtlenül telt a nyaralás. Rudolf bemutatta Amáliát a szintén arra nyaraló grófnak, aki nagybácsisan helyeselt a választásához. Délutánonként kilovagoltak a partra, miután Amália a vacsoráig mindig az imádott lovakkal töltötte idejét. A májusi esküvő szűk családi körben zajlott és az újházasok ugyanoda, a tengerpartra mentek nászútra. Ideálisan harmónikus házasságukra csak a gyermekáldás késlekedése vetett némi árnyat. Amália ezt az akadályt is gálánsan vette, úgy döntött, hogy a tengerparti nyaralások nagyban segítenek felturbózni a boldogságukat. Amália hamarosan három fiúcska körül anyáskodott, sőt nagy boldogságában “kishúgát” is segítségül hívta a családba. Rudolf tisztes távolból kezelte a komolytalan gyerekhadat, és többnyire házon kívül tartózkodott. Azon sem lepődött meg, hogy a vagyon oroszlánrésze fokozatosan a gyermekek nevére íródott… Rezignáltan legyintett, hogy legfeljebb barátsággal elválnak, hiszen amíg vagyonos nő van, addig felesleges az élet anyagi dolgain rágódnia…

http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/260-kreativ-iras-kep-alapjan-65