1:50 Markomban szorongatva a szakadt kisinget igyekeztem a női fehérnemű osztályra, ahol alig egy éve eme becses példányt, másik tizenegy társával egyetemben, megvásároltam. Mindenütt akciós táblák, egy sor nadrágnál elidőztem, de csak három barna és egy drap nadrág látszott megfelelőnek.

2:15 Az üzletben alig kóválygott ember, mégis reménykedve pásztáztam körbe a terepet, hátha elárusítóra lelek. Becéloztam két nőt, akik civilben csevegtek egyik oszlop árnyékában. Az akasztókkal, árcédulákkal teli zsúr-asztalka szerűség árulkodón terpeszkedett közöttük.

2:21 Közelítve javában fontolgattam, hogyan is öltöztessem diplomatikus köntösbe a mondanivalómat, nehogy miután az édes kettesüket megzavartam, elzárkózzanak a kisegítésemtől. Egyikük rögtön, mielőtt a számat kinyithattam volna, mentegetőzött, hogy ő most lépett le, már itt sincs! Még ki sem mondta, valóban eltűnt! A barátságosabb rögtön elkomorult, amint meglátta a szebb időket látott ingecskét és röviden közölte:

– Régen kivonták a forgalomból, ma már kizárólag jockey fehérneműt árulunk!
Bukta, gondoltam, mert anyám, immár 93 évesen, ugyan nem áll át jockey-t viselni. Miközben a négy, kimondottan idős hölgyekre szabott, gumis derekú nadrágot szorongattam elméláztam, hogy reménybeli viselőjük olyan tini lesz-e, aki jockey-t visel majd alájuk, vagy alsóing-hiányos nyugdíjas?

3:03 Ha már itt vagyok, folytatom a nézelődést alapon bolyongtam a kínálat labirintusai között. A kihívó színekben pompázó, műanyagtapintású, áttetsző, leheletnyi (és méregdrága) trendi darabokat nagy ívben megkerültem.

3:45 Ekkor, az üzletszéli főfolyosón rikító táblákat pillantottam meg, alattuk szép (fehér) békebeli fehérnemű-forma kisingek sorakoztak! Látom ám, hogy két db$19.99 vagy egy db$12.99! Lássuk a medvét! Csalafintaságot gyanítok emögött, mint kiderült, nem alaptalanul. Az ár mellé ragasztott neonpiros cetlin két újabb ár díszeleg: $12.99 és alatta $9.99. Mire kikerestem a kupacból nyolc, vagyis négyszer kettő, megfelelő méretűt, elegem lett.

4:11 Mindenestől egy kassza-pulthoz araszoltam, és egy nadrágot meg egy ingecskét kivéve mindent a pénztáros gondjaira bíztam:

– Itt hagyhatom, míg ezt a kettőt felpróbálom? – kérdés kiséretében.
A nadrág nekem nagy, anyunak is nagy lesz. Az ingecske, bár egy lehetelnyivel lazább lehetne, finoman simult a bőrömre, remélem anyunak is tetszeni fog. Utóvégre szép fehér, finoman szegett, vékony pántokkal felszerelt fehérnemű. Ha ráadásként az öregotthonban űzött százfokos, fertőtlenítő, anyagszaggató mosást is kibírja, akkor igazán nyerő!

4:33 Visszamegyek a nadrágokkal, mert csak a drap színűt vélem megfelelőnek. A pénztáros készséges, kérdi van-e hűség kártyám, és miután kiderül, hogy lejárt, próbál újat rendelni, mert azzal vásárlási utalványt is kapnék.

4:45 Több vásárló, látva a bonyolult ügymenetet, másik pénztár után nézett.

4:55 Kiderült, hogy mégsem kaphatok új kártyát, gyanakszom, hogy a munkaviszonyt hiányolják. A nő gyorsan beütötte az árakat éspedig másként, mint képzeltem! Miután levonta a mai akció után járó 30%-ot, darabja lett $6.99 nem kettő! Hosszasan magyarázta, hogy ez van rendjén, mert a ‘kettő olcsóbban’ ajánlat csak az eredeti árra vonatkozott!

– Akkor miért nem ragasztották le azt a részt? Mert így félrevezető.                             Kérdeztem van-e főnöke, akivel megbeszélhetném. Igen, a manager. Készségesen telefonált, várjak, majd jön valaki.

5:01 Elpakoltam és jó sokáig türelmesen üldögéltem egy, a kozmetikák közt felfedezett, magas hokedlin. Közben a pénztáros kiszolgálta a vevőit és olykor, olykor felém nézett, megnyugtatott, hogy mindjárt jön valaki. Újra és újra telefonált, szabadkozott, hogy nem érti mi van, már itt lehetne a manager.

6:11 Ő elmegy vacsorázni, kérek-e kávét? Kedves, de nem kérek. Mégis mit gondolnak, intézkedés hiányában majd szépen elunom a várakozást és hazamegyek? Először csak magyarázatra vágytam, most már bosszant a mellőzés, elvi kérdés lett, hogy érdemben foglalkozzanak a panaszommal. Az illatszeres kolleganő is felfigyelt rám, kérte képzeljem el, hogy ő a manager és mondjam el mi történt. Erre félig viccesen becéloztam az állkapcsát, aztán vázoltam a bánatomat. Ő legalább egyetértett, hogy valóban leragaszthatnák a félreérthető részt.

6:31 Gondoltam jobb lesz leírni a panaszomat, akkor vettem észre, hogy az iPhone feneketlen sötétségbe süllyedt! Sürgősen konnektort! Megszánt a jóisten, mert pont a szék mögött sikerült bedugni a töltőt (újabban zsebben hordom, kizárólag ilyen alkalmakra).

7:35 mire a tárgyalásról szabadult manager megjelent, már a könyvemet is kiolvastam, a telefon is feltöltődött. Neki is elmondtam a félrevezető árazást, és ő is elmagyarázta, hogy nekik van igazuk. Megkockáztattam:

– Akkor is, ha az üzlet megszűnik és elvesztik a munkájukat?                                         Érdekes hozzáállás! Főleg annak ismeretében, hogy Kanadában most zárják be az alig két éve megnyílt, összes Target üzletet. Erre sincs szava. Ha akarom, ő megadja a főnöke számát – kérem és köszönöm. Szóval futhatok az igazam után, közben váltig reménykedem, hogy anyám megbarátkozik a spandex-al felturbózott ingecskékkel.

Holnap kiderül, vajjon hiába harcoltam kitartóan egész délután?