Juli szorgalmasan böngészte a levelesládába gyömöszölt, hozzá özönlött leveleket. Lelkiismeretesen fog válaszolni a lehetőséget rejtő kiválasztottakra. Titkon örült, hogy elfogadta tapasztaltabb barátnője segítségét a hirdetés megfogalmazásakor, mert ugye saját magukat csak a Madonna-féle profik tudják igazán forgalmazni. Juli csak a megjelenés és a levelek áradata után merte elolvasni saját hirdetését, Réka ugyanis külön megkérte, hogy bízza csak rá! Közben kicsit elpirult, mert Réka érdekes, magabiztos, meleg családi fészekre vágyó, nyitott fiatal nőként írta le, aki egy erős férfi karjaiban reméli megtalálni a boldogságot. Ennyi bőven elégnek bizonyult az érdeklődés felkeltéséhez. Harminckettő évesen Juli már megtapasztalta, hogy a korabeli férfiak nem pont egy ilyen félős, magába húzódó, kócos, szemüveges könyvkukacra vágynak, főleg nem elvált nőre, amikor könnyen kaphatnak friss diplomás fiatalabbat. Itt a sokat ígérő levelek halmaza, de… Mi lesz, ha kiderül, hogy ő mégsem az a menő csaj, akiről olvastak? Ekkor megakadt a szeme az egyik borítékből kihullt képen! Alig hitt a szemének, hiszen magára ismert az alighogy érettségizett kamaszlányban! Ettől a randevútól remélte a megváltást, hogy végre elszabadul a rideg, spártai nevelést gyakorló szülőktől és végre emberi melegségben lehet része. A fiú ugyanis, akit várt, mindezt megígérte… Jutalom nyaraláson találkoztak az úttörő táborban, ahová csak a legjobb tanulók mehettek, ezért kivételesen őt is elengedték. Éveken keresztül nagy titokban találkozgattak, mert Julit a papa kitagadással fenyegette, ha érettségi előtt fiúzni merészel, és ezzel tönkreteszi a jövőjét. Szóval ott álldogált, izzadó tenyérrel, kölcsön ruhában, felnőttesre maszkírozva, és hiába kutatta a szemközti buszmegálló minden le és felszállóját, csak nem jött a fiú! Akkor este zokogva aludt el. Már mindegy volt, hogy főiskolára sem mehet, mert papa úgy döntött, mégsem engedheti elkallódni az idegen nagyvárosban. Másnap beleegyezett, hogy feleségül megy az ismeretlen férj jelölthöz, aki mellett a mama szerint “nyugodt, biztos élete lesz”. Hamar lezajlott a csendes esküvő, eggyel kevesebb gond otthon! Julit becsapottságában alig érdekelte, mi történik, hamarosan bekerült az irodára és egykedvűen, de becsülettel dolgozni kezdett. Sehogy sem értette a nők min kuncognak olyan csiklandósan a mosdóban… Bár Józsi rendesen bánt vele, képtelen volt azt a melegséget nyújtani, amire Juli vágyott. Egyikük sem talált örömet a házasságban, bár szép párnak látszottak, csak a megszokás tartotta őket együtt. Idővel Józsi vált elégedetlenné, csak házon kívül szabadult fel. Egy szép napon előállt, hogy elválna, mivel beleszeretett egy “belevaló” lányba, akivel jól megértik egymást. Julinak csodálkozni sem maradt ideje, hipp-hopp elvált asszonnyá vált és ezt az eddig őt irigylő kolleganők nem hagyhatták szótlanul. Ki tudja mit követett el ez a bestia, hogy az a jóképű Józsi otthagyta! Innentől büntelenül köszörülték a nyelvüket Julin. Szerencsés véletlen, valóságos megváltás volt, hogy Rékával összefutottak a postán és Juli valahogy vele, az idegennel könnyedén elbeszélgetett, sőt másnap már együtt utaztak a fővárosba.
Tizenhárom év elrepült és most itt ez a régi fotó, ami véletlenül kiesett… vagy nem véletlenül? “Keresem ezt a lányt, aki ismeri értesítsen” – olvasta az ismerős írást a könnyein keresztül…

 

A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni:http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/130-kreativ-iras-kep-alapjan-7)