Imre atya is emberből volt, persze hogy megfordult a szépek után. Ma egy különösen szép, ismeretlen bombázóra lett figyelmes, ahogy családi látogatásra sietett. Vidáman fütyörészve haladt tovább, mert az ismeretlen mégis ismerősnek tűnt, bár fogalma sem volt róla honnan. A községben úgyszólván minden családot megismert az öt év alatt, mióta átvette az akkor üres parókiát. Érkeztének nagyon örültek, és nemcsak az öregek. Egyre több jegyespár iratkozott fel az “előkészítő” tanfolyamra, amit a válások megelőzése céljából vezetett be. Gyermekkorától megszenvedte, hogy szülei nehezen jöttek ki egymással. Nekik inkább válniuk kellett volna, olyan kitartóan gyötörték egymást a “holtodiglan, holtomiglan” szellemében. Az egyetlen amiben megegyeztek, egyik fiúkat papnak szánták. A legidősebbet, Jánost, aki szép szál legénnyé serdült.
– Mutatós lesz reverendában is – mondogatták.
Már két éve járt szemináriumba, amikor hazajött látogatóba és elment a búcsúba. Ott a forgatagban egy fehérnép képében találkozott a végzettel. Kétnapos ismeretség után ugyan visszament az iskolába, de év végén döntött. Kilép és megnősül, ha Juli is hajlandósággal van iránta. Merthogy ilyesmiről szó sem esett köztük, pedig azon bizonyos átbeszélt napok után sűrűn leveleztek a saját és a világ dolgairól. Nem verték nagydobra az esküvőt, mert a szülőket porig sújtotta a hír. Életük értelme csúszott ki a kezükből! Kissé vígasztalódtak, amikor Imre előállt, hogy ő bizony nagyon szeretne papnak tanulni, mégpedig lelkesebben, mint imádott bátyja tette. Mivel Jánosék a városba költöztek ahol tanári állást kaptak, a család alig hallott róluk. Apjuk éveket öregedett a szégyenletes csalódás után és a két lány kiházasításával be is fejezte földi pályafutását. Imre avatására már csak anyja ment el, talpig feketében. Imre joggal érezte, hogy a gyász inkább János sorsa iránti. Elképzelni sem tudta, hogy apját gyászolná az öregasszony, akit egy életen keresztül gyötört. Nagynénje szavain mélyen elgondolkodott:
– Két esetben muszáj házasodni, a föld vagy a gyerek okán! Ilyen esetekben szóba sem kerül a szerelem.
Imre csak hosszas töprengés után jött rá miért is házasodtak össze a szülei! Fültanúja volt amikor Rozi nővére az esküvője előtt panaszolta a barátnőjének, hogy anyja semmit sem mondott az asszonyi teendőkről. Nem mintha tudatlan lenne a témában, de jólesett volna ilyesmit anyjától is hallani. Imre összekombinálta a hallottakat és rájött, hogy anyjuk alig tizenhét évesen, teljes ártatlanul azt hihette úgy maradt! Pedig nem igazán engedte magához a legényt, csak szabálytalanul jött a havi baja. Gyors esküvő után csak másfél évre született János! Nem csoda, hogy szerencsétlennek, becsapottnak érezte magát és ennek okozóját, a férjét gyötörte, aki öreg legény lévén tudhatta, hogy nem is tette magáévá! Hallgatott, mert így ártatlanul kapta meg a fiatalka lányt és talán azt remélte, hogy úgyis összecsiszolódnak a házasságban. Tévedett és ez neki is sokba került, az életével vezekelt érte. Felnevelték a négy gyereket anélkül, hogy szemernyi megértés, gyengédség vagy szeretet éledezett volna köztük. Csak dolgozni és kitartóan marakodni tudtak egymás mellett. Imre lévén az utolsó gyermek, anyja őrá maradt, úgyis kellett egy házvezetőnő a parókián.
– De ki lehet ez a szépség, aki olyan ismerős? – keresgélt a gondolatai közt. Ekkor már a kapun kopogott és a vőlegény kisietett eléje:
– Tisztelendő atyám, itt egy vendégünk, neki is lenne egy kérdése!
– Állok rendelkezésére – fordult Imre és megdöbbent, ahogy szembe találta magát az előbb látott ismeretlennel…
– P.Jánosné – nyújtott kezet a sógornője, aki őt nem ismerte fel – Megkérdezném, hogyan lehetne a házasságomat törölni, megnemtörténtté nyilvánítani…
– Hát így állunk, János házassága sem sikerült! – gondolta Imre. Pedig Juli talán szebb, mint akkor, fiatalon. Kiteljesedett, sugárzó nő lett, attól ilyen bombázó! Vajjon miért borult fel a kapcsolatuk?
– A férjem beleszeretett egy szürke egérkébe, hiába adok magamra, hiába szeretem… szerencsére nincs gyermekünk, így talán egyszerűbb lesz… – kezdte kiönteni a lelkét Juli. A fiatal pap nem először hallott ilyesmit, és csak arra tudott gondolni, hány tragédia lesz megelőzhető az ő féléves jegyes-oktatása révén…