1.  terem, verem, nyerem, kezem, ezen, kapál, kanál, szanál, halál, talál
Megtelt velünk a terem. Elégedetten nézek szét a kopasz, őszhajú vagy festett vörös-szőke társaságban. Magasan verem az ötven évvel ezelőtt velem együtt érettségizők formáját! Símán nyerem a legfittebb öregdiáknak kijáró koronát! Igaz a vékony, sosem festett hajam piszkos-szőke, többen irigyen suttognak: drága plasztik, sok torna, keserves diéta szavakat kapok el… Pedig, ha tudnák, hogy egy perc edzés sem fér az életembe! Csak a kezem árulkodik a nehéz, kétkezi munkában töltött évtizedekről, de semmit nem von le a siker értékéből. Ezen nem múlik, hogy élesen kitűnjek a kövérkés többségből. Dédöreganyám szokta volt mondogatni:
– Meglássátok, aki nem kapál, az bizony éhenhal!
Ez így nem lett igaz, de benne van a lényeg. Aki nem mozog elég erőteljesen a napi teendői során, az bizony eltunnyad, elhízik, beteg lesz, jó eséllyel korábban hal. A sok kanál fehér cukor édes méreg a szervezetnek, az üzletek sokmindent árulnak élelem címén, csak valódi ennivalót nem. Miért gondoljuk, hogy büntelenül habzsolhatjuk a szervezetet terhelő étel-adalékokat? Már naponta olvasunk, hallunk újabb, rémisztő felfedezésekről, pedig ha az ember rendszeresen szanál a hűtőben és a kamrában máris javulnak a kilátásaink. A halál nem elkerülhető, de sokkal kellemesebb viszonylag nyavalya mentesen megöregedni. Élvezni kell a nyugíjas éveket, míg értünk jön a kaszás (nem tévesztendő össze Kaszás nevű osztálytársunkkal) Aki talál magának egy kis darabka megművelhető kertecskét, az ma szerencsés ember. Ha ezen felül ismeri a befőzés fortélyait, még az áramszolgáltatónak sincs kiszolgáltatva – merthogy a mélyhűtő csak addig jó, míg hideg! Okosan táplálkozik és közben észrevétlen izmosodik az ember lánya (vagy fia) a kertészkedés, cipelkedés és befőzés során. Élő példa vagyok rá, hogy évekig gyárban robotolva, három gyereket, öt unokát hajkurászva és nem utolsó sorban “megfelelő génekkel” még erre sincs szükség a fiatalos kondihoz…