8. kerekeskút, kulcslyuk, szúnyog, kerékpár, lyukasztó, levél, betörő, matrica, füge, rigó

Kiskút, kerekeskút van az udvarunkban! Honnan jutott pont ez a népdal az eszembe? Végeztem a portörléssel, de a másik szobában, ahol a húgomnak a padlót kellene felseperni, csend honolt. Belestem, de a függönytől nem láttam semmit. Marad a kulcslyuk. Juli pont az ajtónál állt és láttam, ahogy egy szúnyog szállt le a lábszárára! Megriadt, ahogy rányitottam. Sürgettem, mert a kerékpár már útrakészen állt a verandán. Ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e: lyukasztó a keresztmamának, egy levél, amit útközben be kell dobni a postaládába… indulás! A folyó melletti gyalogúton, ami sokkal rövidebb, mint az országút, hamar felsejlett a malom oázisa. Gyanús csönd fogadott bennünket, hol lehet a kutya? Máskor messziről üdvözöl bennünket, pedig mindig elzavarjuk a bicikli mellől. Nehogy már miatta forduljunk az árokba! Ekkor láttuk meg az idegent a konyha előtt! Szerencsére, a málnabokrok jótékony takarásában ő nem láthatott bennünket. Eszembe villant, amit az iskolába látogató rendőrök mondtak: ha az idegen rosszban jár, nem szerencsés tetten érni. Halkan megfordultunk és Julit hátrahagyva, ahogy bírtam elkerekeztem a szélső házig. Pista bácsi otthon volt és náluk telefon is van! Elhadartam, hogy az idegen csak betörő lehet, mivel elhallgattatta a kutyát, sietni kell, nehogy nagyobb baj legyen, nehogy keresztmamát bántsa… Pista bácsi gyorsan telefonált a rendőrségre és visszakísért a malomhoz. Juli elújságolta, hogy az idegen egyedül indult az erdő felé egy nagy batyuval, de ő nélkülünk nem mert elmozdulni a málnásból. Bemerészkedtünk és keresztmamát a konyhaszékre kötözve találtuk, előtte Bodri hevert kinyúlva. Zokogva borultam rá, de már ébredezett. A rendőrnél sok szép matrica volt, kaptunk belőle bőven. Nem győzött bennünket dícsérni, hogy ilyen okosan cselekedtünk. Miközben keresztmama elmesélte, hogy ami értéket talált, azt mind összefogta az a gazember, nagy tál málna, füge és eper került az asztalra. A rendőr is ráérősen szemezgetett, úgyis beéri a tolvajt, mint a sánta kutyát. Hirtelen berepült kedvencünk, a rigó és lecsapott az utolsó szem málnára!