– A szégyentelenek be sem zárkóztak, talán pont az volt a cél, hogy tetten érjem őket? – Dúlt-fúlt mérgében, ekkora megalázást nem hagyhat annyiban! Végzetesen sietett a hálószoba felé…

Igaz, akkoriban neki annyira kellett ez a jóképű, de rossz hírű naplopó, hogy mindenek ellenére hozzáment. Vagyis inkább elvetette magát feleségül. Mert ő úrinő. Ő ugyan nem hentereg, csak úgy, senkivel. Se akkor, se máskor. Dehogy akar pokolra kerülni ilyen semmiség miatt, mint ez a szenvedély, ami kis híján elvette a józan eszét. Akármit el lehet intézni rendes úton, módon. Egy ilyen eszeveszett vágyat is, mint ami őt rabul ejtette. Eredetileg úgy tervezte rögtön elválnak, vagy immár másodszor semmissé nyilváníttatja az esküvőt, de valahogy tartósnak, sőt viszonzottnak bizonyult a kapcsolat. Nem látta át újdonsült férje álnok számításait. Mert ő egy jólnevelt úrinő. Neki csak egyenes gondolatokra, cselekedetekre telik.

A népes család összes tagja, akik körülvették a bölcsőjét és egészen a felnőttkor küszöbéig szorgosan egyengették az útját, hirtelen magára hagyta a forradalom után. Korán elhalt szüleire alig emlékezett, és gondos, de szeretetlen nevelést kapott a sok nénike, bácsika által. Befolyásos katolikusok lévén, arra tanították, hogy minden baj elhárítható pénzzel vagy egy vatikáni látogatással. Helga nem volt nagydarab nőszemély, de csupaizom testén egy gramm zsír nem sok, annyi sem maradt meg. Csak úgy szórakozásból kezdett sportolni az egyetemi évek alatt, aztán képtelen volt felhagyni vele. Akkor sem, amikor olyan húszéve a háziorvosa azt határozottan javasolta. Akkor szinte betegesen vágyott egy gyermekre, e nemes célból ment feleségül Tamáshoz, rögtön a diploma megszerzése után. Azt hitte szerette a kitartó udvarlót, aki szintén gyermeket áhított. Közös vágyuk sem hozta meg a kívánt eredményt. Helga tudta, hogy több esélye lenne teherbe esni, ha felszed pár kilót. A súlyzókat csak-csak elengedte, de a reggeli futás mámoráról nem sikerült lemondania. Tamás és családja reménykedve várta az örököst. Helga eltökélten folytatta a futást. Tamás önzéssel vádolta, hogy egy kis időre sem tud lemondani ilyen csekélységről, mint a futás, és a házasságuk megfeneklett. A rövid pápai látogatásról Helga újdonsült hajadonként tért meg a kongón üres kúriába. Megszállottan folytatta a futást.

Évekre belevetette magát a száraz ügyvédi munkába, míg egy szép napon betért hozzá a végzet! Kolozs úgy táncolt be az irodába, mint a napfény! Széles mosollyal megköszönte, hogy az ő apró-cseprő ügyével is foglalkozni méltóztatik a neves ügyvédnő. Csupán egy kis örökség-gubancról volt szó, alig egymillió forint… A rokonság szerint Kolozs csak a pénz szagára találta meg a testvéreit. Helga számára síma ügy volt, és Kolozs mindvégig kifogástalan úriemberként viselkedett.

– Megünnepeljük az ügy eredményes kimenetelét! – felkiáltással Kolozs olyan őszinte-szépen nézett a szemébe, hogy Helga, ha csupán udvariasságból is, de elfogadta a vacsora-tánc meghívást. Hiszen alig járt társaságba… Úgy tűnt a pincérek előzékenysége is csak kettejüknek szól, és a kocsiban hazafelé Helga már megadóan szédült Kolozs karjaiba. Nehezére esett, mégis elbúcsúzott a kapuban, mert ő egy úrinő! Már nem láthatta, ahogy Kolozs fogcsikorgatva, gyalog indult az albérleti szobája felé. A házasság sem volt ínyére, de akármit vállalt a jó cél érdekében. Pár nap múlva csak ők ketten jelentek meg a templomi esküvőn.

– Helga elegendő pézzel rendelkező még mutatós nő, – gondolta a férj. Hadd hódoljunk a fergeteges szenvedélynek, míg átrendeződnek a terveim.

Ha sikerül féltékeny őrületbe kergetni a feleségét, aztán már gyerekjáték lesz túlgyógyszerezni. Jó időbe telt mire Helga gyanút fogott, Kolozs viszont minden kérdésre szolgáltatott magyarázatot, vagy símán tagadott. Csak addig kell türelemmel lennie, amíg kicsikarja a kedvező végrendeletet. Megbánóan ígérte, hogy más nőre ránézni sem fog, ezentúlcsakis az ő kis felesége a mindene! Helga meghallgatta, beleegyezőn rábólintott, szent volt a béke. Látszólag. Mert nagyot fordult a kocka! Helga vette át az irányítást, mert úgy nevelték, hogy minden megoldható… Egy hétvégén elújságolta, hogy egyedül óhajt elutazni, mivel a rég látott unokahúga meghívta Ausztriába. Várandós és bababulit tart, amire a férjek nem hivatalosak. Kolozs megörült a nem várt, pár napos, felhőtlen szabadságnak. A legmenőbb pipihúst ütemezte be magának, méghozzá a hitvesi hálószobában fognak turbékolni két álló napig! A hatalmas, művészien faragott ajtóval is eldicsekedhet végre. Az biztosan ámulatba fogja ejteni a mutatós, de butuska nőt… Javában hancúroztak, amikor kevéssel éjfél után Helga hazatért a rövidre fogott utazásból.

– A szégyentelenek be sem zárkóztak, talán pont az volt a cél, hogy tetten érjem őket?

Dúlt-fúlt mérgében, ekkora megalázást nem hagyhat annyiban! A konyhán keresztül sietett a hangok irányába… Alig fordult a kilépő, magyarázkodni készülő Kolozs felé, csak úgy septében felszögezte a szépen faragott ajtóra.

A konyhakéssel, a szívén keresztül!

Helga fegyelmezetten megvárta míg a nőci feleszmél, vinnyogva felkapkodja a ruháit és elillan… Közben, kis gúnyos mosollyal a szája sarkában, már a védemi beszédét fogalmazta…

Mert ő egy úrinő, vele egy senki ne babráljon!