Tovább

Esténként Rozika nagymama igaz, megtörtént eseményeket mesélt, főleg a gyerekkoráról. Csendesen odagurult az ágyam mellé és rákezdte:  Valamikor réges régen, amikor még óvodás voltam, egy szép napos napon elindultunk a nagyrétre piknikre. A megfelelő hely keresésekor öcsike talált egy fémes labdacsot. Formára labda, de hiába veregette a földhöz, nem ugrott! Milyen labda az, amelyik nem […] Tovább

Az idén ma voltam utóljára anyunál, legközelebb jövőre látom… Ez év sem hozott égrengető változást, az állapota csak annyiban romlott, hogy kissé lassabban csoszog. Szokás szerint viccesen rászólok, ne már úgy görnyedjen, mint egy vénasszony, mire büszkén kihúzza magát. Közben elmotyogja, hogy könnyen beszélek, biztos jobb fiatalnak lenni… az ő szemében az én hatvanhét évem […] Tovább

Nagyobbik kislányom, megint elém jött, az utcán leste, hogy mikor fordulok már be a ház elé. Párom tűkön ülve nézte a híreket és azon melegében átvette a kocsit. Csodálkozni sem volt időm, hogy miért is igyekszik ilyen sürgősen munkába, mert a két kisebb is egymást taszigálva próbálta elkapni a figyelmemet. Megkezdődött a második műszakom! Ebédnek […] Tovább

Csodálkozva hallgattam barátném “Ide tudsz jönni?” aggodalmát, már az is szokatlan volt, hogy telefonált, mielőtt elindultam, hiszen este mindent megbeszéltünk. Kiderült, hogy zökkenők vannak a közlekedéssel, mert az ólmos eső jégvilágot varázsolt a város minden vízsintes és függőleges felületére, meg ami közte van! Bőven volt rá ideje egész éjjel… Régóta nem érdekelnek a hírek, de […] Tovább

Senki sem emlékszik melyik jeles napon történt, hogy Peti szembeszállt a rá nehezedő családi elvárásokkal és mindennek hátat fordítva kiköltözött a szülői házból. Elege lett, hogy minél többet vállalt, annál több napi teendővel (amiből bőven akadt a kilenc kistestvér körül) bízta meg a mama. Hozta-vitte az iskolásokat, este ő fürdette a fiúkat, a reggeli kakaót […] Tovább

Tovább

Valamikor azt hittem Torontónak van a legszebb subway-ja. Akkoriban még láttam, ahogy este tíz körül már nagyban takarították a peronokat a széles felmosókkal. A padló makulátlanul csillogott minden reggel, csak az ilyen őszies, locs-pocsos napokon voltak láthatóak nedves-sáros lábnyomok. Útban a lányomékhoz megkívántam egy kávét és muffint. Néhány állomáson kétfelé nyitott MacDonald üzemel, most bentről […] Tovább

A terem egyik sarkát egy jellegtelen alkotás foglalta el. Nem is elfoglalta, inkább csak meghúzódott, nehogy a többi elől elvegye a figyelmet. A nyomorban elpusztult művész utolsó alkotásaként, úgyszólván könyörületből kapott helyet ezen a nívós kiállításon. Alig néhányan jöttek elég közel, hogy észrevegyék a fehér lap tökéletes, ragyogó símaságát. Kis szemlélődés után egyre erősödő hiányérzetet […] Tovább

A művet a terem közepén helyezték el. Az ajtóból nem tűnt különösnek és közelebbről is csak egy vaskos, üres lapnak tetszett. Mindez csalókának bizonyult. Volt aki csak rápillantott és odébbállt, hogy érdekesebb alkotásoknak szentelje idejét, de a néhány kitartóbb, reményteljesebb látogató végül megtalálta amit keresett. A teremben töltött idővel arányosan egyre jobban elmélyültek az üres […] Tovább