Juli kéjesen nyújtózkodott a szuroksötét, hűvös hálószoba hatalmas pamlagján. A kellemes szellővel virágillat is belopódzott, és szinte vágni lehetett a csendet.

“Kiérdemeltem ezt a csodás hetet, hab a tortán, hogy ilyen olcsón jutottam hozzá” villant át az agyán, mielőtt mély álomba merült.

Az elmúlt hetekben már pattanásig feszült a benti légkör, mindenki hajrázott, hogy be tudják tartani a határidőt. Még a takarító kisasszony is óvatosan settenkedett körülöttük, mivel néhányan egész éjjel túlóráztak. Tegnap hajnalban elérkezett a nagy pillanat: az utolsó szállítmány is elhagyta az épületet! Juli már kora délután repülőre szállt, alig figyelve az utastársakra. Ismerőst sem látott, pedig több kollega is befizetett erre a kiruccanásra. Sebaj, majd reggelinél találkoznak! Este szállt le a gép és már sötétben kalauzolta ide egy furcsa nőszemély, szerencsére a kis gurulós bőröndje nem volt nehéz… “Igazán küldhettek volna elém egy hordárt” de mire végiggondolta, percek alatt felvezették a hálószobába. Utolsó erejével betámolygott a fürdőbe és félálomban még az egyetlen bugyiját is kilötykölte, sőt egy jó helyet is talált kiakasztani…

Arra riadt, hogy a spaletták kivágódtak és egy vigadó tömeg zaja is betódult a vakító napfénnyel együtt. Rémülten vette észre, hogy nincs egyedül! A széles ágy másik felén egy bozontos fejű fickó pislogott álmosan. Csak bámultak egymásra, míg az ablak alól kacéran kurjongattak: “Mutatkozzék már az ifjú pár!” “Ne várassátok a násznépet!”

“Ennek fele sem tréfa” gondolta Juli és rátámadt a hálótársára:

“Ki vagy? Mit keresel az ágyamban? Hova kerültem?”

A fiatalember ekkor már kissé észhez térve, félszegen kezet nyújtott:

“Peti vagyok és te lennél a feleségem?”

“Micsoda? Életemben először látlak!” háborgott Juli

“Az rendjén van, én is először látlak, nagyon csinos vagy…” motyogta Peti

“Most azonban ki kell néznünk, hogy a nép elégedetten elvonuljon ebédelni, aztán megbeszéljük…” tette hozzá minden meggyőződés nélkül. Juli belebújt a csodaszép köntösbe, amit az ágy végén talált és az ablakhoz ment. Hatalmas, szeretet teljes üdvrivalgás fogadta. Peti is mellé állt, de őt már kissé enyhébben üdvözölték. Letudva ezt a “kötelességüket” a tömeg a falu felé

igyekezett, ők ketten magukra maradtak. Juli annyit kihámozott Peti zavaros elbeszéléséből, hogy kerestek neki egy menyasszonyt, mert öreg szülei megelégelték a tutyimutyiságát. Ő maga csak a békesség, meg szülei kedvéért egyezett bele. Közben arra is gondolt, hátha ő is valódi feleséget kap, mint a falubeli barátai… Az lenne álmai netovábbja, ha egymásba szeretnének – ahogy hajdanán a szüleivel történt! Elmesélte, hogy itt náluk az ablakba akasztott fehérnemű jelezte a násznépnek a házasság érvénybe lépését. Már templomba sem muszáj menniük, ha nincs kedvük, csak a tanácsnál kellene aláírni a hivatalos nagykönyvet harminc napon belül.

‘Na, ebből nem esztek!” háborgott Juli. Arra is gondolt, hogy őt ugyan nem teszi feleséggé ez a cirkusz, keressék meg azt a másik bolondot. Peti csendesen felöltözött és egyedül indult az ebédhez. Rikán, de előfordult, hogy az új asszony kimerültségre hivatkozva nem jelent meg a lakomán, semmi baj, ha Juli itt marad. Úgy határoztak, hogy a kötelező látogatásokon kívül Peti békén hagyja Julit, aki végülis pihenni akart. Közben addig-addig beszélgettek, ismerkedtek, míg egyre több időt töltöttek együtt. Peti örömmel kísérgette Julit a szigeten… Mire Julinak haza kellett repülni, már sajnálta volna itthagyni Petit. Jóképű, figyelmes, iskolázott, eléggé visszafogott embernek ismerte meg, akiből akár jó apa is lehetne. Talán kicsit belé is szeretett? Peti megadóan kisérte a reptérre, neki ez a hét is gyönyörűséges ajándék volt, bár sosem lettek egymáséi. Juli hirtelen mélyen Peti szemébe nézett és megtalálta a megoldást:

“Hol is kell aláírni azt a könyvet?” ezzel sarkon fordultak a falu felé…

 

(Foto: http://daenerysa.tumblr.com/post/67146849093)