“Elegem van a nagyvárosi nyüzsgésből!” kiáltott fel apa és az egész család ijedten nézett rá. Anya, amint kizökkent a meglepetés szokatlan állapotából, máris helyeselt: “Igen, drágám, megértem, hogy túlhajszoltnak érzed magad…” Peti és Juli nem várták meg a fejleményeket, kiiszkoltak a látótérből. Jó alkalom volt eltűnni az ősők elől. Mióta a világ világ apa csak vacsorára került elő, akkor röviden kikérdezte őket a suli felől. Ennyi. Ma meg kora délután jött haza és kijelentette, hogy elege van! Furcsa. Peti rendkívüli eseményeket szimatolt, talán elutaznak vagy egyenesen máshova költöznek? Eddig két alkalommal nyaraltak. Először, amikor apának az orvosa kikapcsolódást írt fel, receptre! Akkor voltak először (és utóljára) tengernél, Peti napjai álomszerű varázsban teltek. Önfeledten ringatózott a kristálytiszta víz tetején, amikor csak tehette. A hatéves Juli első nap olyan pirosra leégett, hogy attól fogva nem volt hajlandó kimerészkedni a szobából. Anya csak vele foglalkozott, apa meg naphosszat “pihent” a víz mellett egy itallal a kezében. Másodszor, amikor apát áthelyezték, ki kellett vennie az összes bentmaradt szabadságát. A főnök nem fizette ki, mint máskor. Egy rokon rozoga, régi, erdei nyaralójába költöztek egy egész hónapra! Ez nem is volt igazi nyaralás, mert apa egész nap a számítógépen ismerkedett az új munkakörével és velük alig törődött. Anya főzésen kívül nem vezetett háztartást, inkább a poros könyveket olvasgatta. Petinek az erdő még jobban tetszett, mert Julival valódi felfedező utakat tehettek. Minden fát megmásztak és rengeteg gombát, bogyót gyűjtöttek. Kedvetlenül utaztak haza, mert a városban csak az iskola várta őket. Barátaik nem voltak a márkás cuccokkal dicsekvők között. A vacsoránál kiderült, hogy bizony elköltöznek innen, méghozzá egy pici bányavárosba. Apa dolga lesz felszámolni az elhagyott épületeket. A valaha vidám, jómódú városka fokozatosan szétesett, mióta az aranybánya tízéve bezárt. A kitermelők elszámították magukat, mert idő előtt kifogyott az arany. Két héten belül célba érkezett velük a felpakolt teherkocsi. Első látásra elég lehangoló képet mutatott az üres utcákat szegélyező omladozó házak, gazzal benőtt előkertek látványa. Egy aránylag lakható házikó előtt álltak meg, ahol két kedvetlen kisgyerek üldögélt. Alig törődtek a jövevényekkel, a kislány maszatos arcocskáját törölgette, talán sírt? Peti szeme felcsillant! Érezte, hogy rátalált a legmegfelelőbb játszótársakra! Ezek a gyerekek is pont olyan elhagyottan tengődtek, mint ő Julival. Majd ők négyen törődnek egymással, ha már a szüleik képtelenek rá.

Ezt a fotót és napló-jegyzetet találta meg Peti évekkel később, amikor az akkori szőke kislányt eltemette. Megözvegyült.

http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/116-kreativ-iras-kep-alapjan-3