Duri Durian kicsit csalódottan mászott vissza a fára a többiek meg másnap reggel tovább indultak. Tóbiás már éjjel sem tudott pihenni, didergett a kabátja nélkül. Alig-alig vonszolta magát, de Anna olyan odaadóan támogatta, hogy nem hagyhatta cserben. Viktor az erdőben volt elemében, futkosott a szélrózsa minden irányába, hogy észrevegyék milyen buzgalommal keresi a jó irányt. Eddigi élete nem volt valami eseménydús, a Nyúllal ugyan összeakadt egyszer, de a jövőre nézve nagyszabású tervei voltak. Ha felnő túravezető szeretne lenni. Megmutatná az erdő kincseit: a sok gombát, gyümölcsöt, hol lehet mézet lopni… Egy meredek szurdokba értek, hirtelen olyan sötét lett, hogy alig látták egymást, Rudolf majdnem beleesett a középen csobogó patakba. Oldalvást pillantva Rodrigo látta, hogy arra világosabb van, amin igencsak elcsodálkozott! Hát persze, valami nagy árnyék vetődött rájuk! Elégedett dörmögéssel ballagott pont feléjük egy hatalmas mackó. Anna emlékezett, hogy édes málnaillatban gyalogoltak a szurdokig, ez a mackó biztosan ott lakott jól. Ezer szerencse, hogy nem éhesen találkoztak vele, különben ráfanyalodna a kis társaság egyik-másikát megkóstolni. Anna gyorsan felmérte a helyzetet, eldöntötte, hogy semmi vész, sőt! Útbaigazítást kérhetnek tőle. Már ott pattogott a mackó előtt, amikor Rodrigo a narancs, maga mögé parancsolta. Majd ő kérdez. Közben KiWi Kálmán nagy sebesen gurult az ellenkező irányba, mert ekkora élőlényt eddig elképzelni sem tudott, medvét még sosem látott! Nem csoda, hogy minden szőrszála égnek meredt az ijedtségtől. Rudolf de Raisine szemei is reszkettek rendesen, bár minden erejével próbált uralkodni magán – hiába, a név kötelez! Rodrigo ekkor nagy levegőt vett és udvariasan megszólította a mackót:

– Hatalmas medve, ha ránk hallgatsz messze elkerülöd a rózsák tisztását, mert ott kegyetlenül kemény szagok uralkodnak. A jótanácsért cserébe megmondanád-e, merre találunk gyümölcsös kerteket, ahol barátokra lelhetünk?

Medve barátunk kapkodta a fejét, csak nagysokára vette észre az elszánt kis csapatot a sűrű fűben. Elgondolkodva brummogott egy sort, aztán így szólt:

– Hát, furcsa egy társaság, de nem akarok akadékoskodni, ha csak átutazóban vagytok a birodalmamban. A szurdok egy rétnél ér véget és, ha követitek a patakot találtok gyümölcsöst és konyhakerteket is. Sajnos arra már a nagyok uralkodnak, nem tanácsos elibük kerülni. A napokban engem is jól megkergettek, pedig kárt sem okoztam nekik, csak a szemetjükből szemezgettem.

– Köszönjük a jó szót – felelték kórusban és új erővel gyalogoltak tovább. Estére talán új barátok közt mesélhetik a kalandjaikat. A falu szélén valóban kertek közé értek. Az út két oldalán sorakozó kis bódékban gyümölcsöt árultak az öregebb nagyok, akik más munkára már igencsak erőtlennek bizonyultak. Rodrigo óvatosan, az árok takarásában vezette közelebb a csapatot és egyszerre földbe gyökeredzett a lába! Ki mást, mint Mangót pillantotta meg egy doboz szilva (nekik majd később beszámol eltűnt rokonaikról…) tetején! Valaki bizonyára meggondolta a vásárt és csak úgy vaktában letette. Méghozzá olyan feltűnő helyre, hogy Rodrigonak muszáj volt észrevenni a pirospozsgás, feszes bőrű, mézédes illatú, tojásdad barátját. Halkan füttyentett és szerencsére Mangó ránézett, vette a lapot, óvatosan leugrott és odagurult az árokhoz… Elámult a megviselt csapat láttán, de nagy örömmel üdvözölte Rodrigót, hiszen szegről-végről földiek voltak.

– Mi történt veled, merre jártál és kik a barátaid? – zuhogtak a kérdései. Rögtön látta, hogy előbb sürgősen segíteni kell rajtuk. Csupán Anna Alma, a legfiatalabb és Rodrigó voltak úgy-ahogy rendben, a többiek igen szomorú látványt nyújtottak. Ráncolódó szemeivel hol volt már Rudolf rátartisága?

– Gyertek, előszöris megmutatom hol lakunk, itt a közelben van egy nagyon kellemes hűtőház, ahol egy kicsit rendbe szedhetitek magatokat. Minden reggel szinte újjászületve kezdjük a napot. Kihoznak ide a vásárra, ahol sokmindent lehet látni, tapasztalni és este visszavisznek a finom hűvösbe – nem is rossz így  éldegélni.

Rodrigónak ezt hallva voltak ugyan fenntartásai, de ezt ráérnek majd később megbeszélni, most elindultak Mangó után az “ígéret földjére”