Volt egyszer egy régi kanadás Rák, aki harminc év után anyja mellé vett házat, hogy közel legyenek. Mint ilyenkor szükségeltetik, nekilátott rendbetenni. Előző házát mindig sajátkezűleg tartotta rendben: az ott leélt harminc-egynéhány év alatt többször felfrissítette, reperálta, újra festette, padlózta, ahogy adódott. Most, nyugdíjasként nem mert ilyesmi nagy munkára vállalkozni, belefáradt. Hozzáértő embereket keresett, méltányos összegért. Felkérte Skorpio nevű, újabb kanadás, régi szomszédját, aki pár héten belül szépen, komótosan kifestette az egész házat. Kölcsönösen elégedetten, barátként búcsúztak el. Skorpio azzal, hogy Iker nevű neje hamarosan követi, ingóságaikkal együtt rövidesen visszatelepül szülőföldjére. Került egy frissebb ismerős, Bika, aki lerakta a laminált padlót, szintén nagy gonddal. Eltelt egy év, lassacskán szépülgetett a ház, miközben a pénz fogyogatott. Ikerrel folytatott, hosszas telefon beszélgetéseik során Rák jóhiszeműen olyasmit szólott, hogy: “a házamban mindig lesz számodra hely” Ez később, amikor Iker szobát keresett arra a kis időre, amíg ő is hazatelepül, igencsak kapóra jött. Megegyeztek, hogy Skorpio-ék mindketten elférnek a felkínált szobában, amíg lerendezik itteni ügyeiket. Viszonzásul hozzájárulnak a kötségekhez és Skorpio ráérősen lefesti az ajtókat. Rák majd’ elájult, amikor tele teherautóval érkeztek, de valahogy elhelyezték (pincébe, garázsba) a sok holmit. Közben Iker, a barátné, apró-cseprő kívánságokkal állt elő, ezeket Rák készségesen teljesítette. Iker hálából szórogatta a  megjegyzéseket, hogy: “neked is van ám sok kacatod!” Erre Rák csak annyit mondhatott, hogy: “de én vettem ám alá házat is!” Teltek-múltak a napok, hetek. Iker eljárt dolgozni, Skorpio festegetett, Rák nyugdíjaskodott – unokákhoz, anyjához futkosott, pihengetett, olvasgatott, rendezgetett, sőt! lustálkodott!

  Ekkor hozta úgy a sors, hogy Bika is szorult helyzetbe került, valami szükség megoldást keresett rövid időre, kb. egy hétre. Rák szívesen felajánlotta, hogy elalhat a dolgozószoba sarkában. Természetesen még több holmi került a picébe-garázsba, ami egyre kevésbé tetszett az Iker-Skorpio párosnak, mert “nem férnek rámolni, és miért szabad Bikának, ami nekik nem megengedett” Rák válaszát, hogy: mert Bika más! Iker szemmel láthatóan nem találta kielégítőnek, és sokat sejtetően somolygott. Úgy alakult, hogy Bika hosszabbításért folyamodott, ebbe Rák fenntartás nélkül beleegyezett. A levegő ekkor már érezhetően sűrűsödött a házikóban, de Rák arra számított, hogy ezt a kis időt mindenki átvészeli amíg békével elválnak útjaik. Egy szép napon Iker azzal állt elő, hogy “mehetne már innen ez az ember (értsd Bika), miatta nem fog Skorpio leszokni a cigiről!” Rák azon a más véleményen volt, hogy “Skorpio ügyelhetne, hogy a teraszról se jöjjön vissza cigarettafüst a házba, nem méltányos mást okolni”. Egy szép nyári estén Skorpio-ék szokásuk szerint a hátul levegőztek, amikor hirtelen éktelen orditozássá fajult a csevegésük. Talán a fejhallgatóik, talán az a néhány üveg sör okozta, de Rák finom figyelmeztetését is alig hallották. Másnap Rák nem is akart beszélni az esetről azzal, hogy “ilyen egyszerűen nincs, ennél fogva nem téma”.

  Rövid nyugalom után, egy pénteki napon, Iker lakógyűlést indítványozott, mert “vannak dolgok ami neki nem tetszik, meg kéne beszélni”. Arról jött szó, hogy hat hete két szelet hús eltűnt a tűzhelyen hagyott serpenyőjéből és Bika egyébként is gyakran belepiszkál a sajtjukba, sőt, mindenbe belekóstol! Rák végighallgatta, aztán békítőleg közölte, hogy ha megszűnt a bizalom, nem haragszik meg ha másutt keresnek lakóteret. Iker véleménye annyiban különbözött, hogy miért ők menjenek, amikor Bika az oka mindennek? Akkora zaj keletkezett, hogy Rák éppen nála tartózkodó kisunokája halkan megkérdezte: elmehetünk innen, mert itt nagyon hangosan beszélnek? Rák természetesen átvitte a szomszédos dédmamához.

  Közben a helyzet nem javult, Iker szórta a vádakat, fröcskölte az egyre mocskosabb jelzőket, Skorpio is sietve hozzátette a magáét. Bika és Rák összenéztek, ilyen nincs!  Méltatlannak találván bármiféle védekezést, gondolták, majdcsak kitombolja magát a vihar. Ekkor robbant a bomba! Iker végső érvként bedobta, hogy: neki olyan remek a memóriája, arra is emlékszik, hogy amikor olyan tíz éve eltűnt az aranygyűrűje, csodák csodája, akkortájt Rák, mint jószomszéd, rendszeresen előfordult náluk. Rák óriási önuralommal annyit kérdezett vissza, hogy “ezekután”, miért barátkoztatok évekig, és miért költöztetek ide? Rögtön tűnjetek innen! Skorpio közbeszólt, hogy nekik “joguk” van a kifizetett időt lelakni, nem lehet őket kitenni. Óriási tévedés! “Az én házam, az én váram!” (legalábbis a helyi törvények szerint) jelszóval Rák adott nekik egy hetet kiköltözésig. De nekik visszajár az előleg, különben maradnak. Jó, visszakapják, ha már teherautón lesz minden ingóságuk. Másnap megjelent a fiúk, és Rák tudta és engedélye nélkül zárat szerelt a szobájukra! Szombaton Bika telefonált Ráknak, hogy jöjjön már haza, eltűnt az iBook! Bejött a “zárszerelő” és míg Bikával csevegett a konyhában, Skorpio  elemelte a laptop-ot, hátul kicsempészte, megkerülte a háztömböt és bezárta a kocsijuk csomagtartójába! Rák érthetően felindulva esett be az ajtón, Iker és Skorpio a háttérben lapult mialatt a fiúk intézkedett. Ez annyiból állt, hogy nem hallgatva Rák szavaira, nyersen közölte: ide a pénzt, ha szeretné viszontlátni az iBook-ot. Rák, lebénulva a zsarolástól, csak belül remegve ekkora szemtelenségtől, nyugalmat kényszerített magára: rendben, ha vasárnap költöznek. Itt már Iker felbátorodva közbeszólt, hogy szerda jobb lenne… Fia félretolta, neki jó a vasárnap, Rákhoz fordult: nyomás, beszállás, elviszi a bankba. Bika, kivonva magát a buliból, kint üldögélt a füvön, Rák megkérdezte, hogy van-e nála annyi pénz. Bika készségesen elővette az összeget, Rák átadta a “merénylőnek” és kérte, írjon egy elismervényt.

  Ezzel történetünk majdnem végetért, csakhogy a fiú durván rárivallt Rákra: mindennek oka vagy, nekem kerül a költözés egy csomó pénzbe, ennek vége, eleget kihasználtad a szüleimet, én hiába figyelmeztettem őket! Vasárnap serényen bepakoltak, elmentek egy fuvarral. Mire visszajöttek a maradékért, Rák tekintélyes termetű veje éppen a zár lecserélésével foglalatoskodott, és csodák csodája az eddig nagyhangú Skorpio-család minden tagja nyuszikaként, szapora bocsánat kérések kiséretében haladt el emberünk mellett, valahányszor kihurcolták valami ingóságukat a kocsiba.