Zegzugos nagy házba költöztünk. Első és hátsólépcsők. Sok szoba és benyíló. A legnagyobb szoba fele padló, a másik fele műanyag-padló. Itt fogunk pázsitot nevelni. Már le is terítettem a gyepszőnyeget. Kékfű, a legdrágább. Minden délután kisollóval kell lenyírni, csak úgy lesz szép egyenletes. A gondnok is megnézte, bár azt mondja ebben a lakásban tilos a pázsit. De mindenkinél látta, ő nem szól, nem tud róla. Azért eddig senki sem volt ilyen merész, hogy a legnagyobb szobát füvesítse. Feltűnő. A bútorokat a három kisebb szobába kellett elhelyezni. A pázsit fölé csak függesztett bútorokat tehetünk. A feleségem ma jött haza az új lakásba. Javasolta, hogy naftalinozzuk az új, zöld szőnyeget. Nem hiszi el, hogy a fű élő anyag. Nem hisz az életben. A pázsit gyönyörű. Mindennap szép egyenletesre nyírom kisollóval. Csak az a baj, hogy mindig új kisollót kell venni. Ötéves duci fiam serkentővel permetezte be a nagyszobát. Reggelre a menyezetig nőtt a fű. Délre az egész lakás tele lett vele. Megint költöznünk kell. Azt hiszem legközelebb mégis szőnyeget veszünk… Azzal nem lehet baj.