Nálunk a Hallloween komoly családi esemény. Mint minden évben, most is műszakot cseréltem, hogy a gyerekeimet hibátlanul felöltöztetve indíthassam útra. Az előkészületek már hetekkel előbb kezdődtek: kitalálták milyen jelmezre vágynak, közösen elterveztük és árgus szemeik előtt megalkottam. Két kisunokám első részvételét egyszerűen szerettem volna elintézni, törpék lesznek, amihez csak melegítő, vörös sipka és szakáll kell, nehogy akadályozva legyenek a mozgásban. Nagyfiam hosszan készült, ő “rossz” lánynak maszkírozta magát: kölcsönvette a kitömendő bikini-felsőmet, szerzett egy finom cipőcskét, merészen kirívó ruhába bújt, fejére csapta a tavalyi vápír-parókát, kacér kis szépségtapaszt biggyesztett a szája sarkához és egy erőteljes rúzsozással immár elkészülve kilépett a házból! A lányok is útnak eredtek, egyikük boszorka, másikuk szellem köntösbe bújt… Csak a két kicsi topogott türelmetlenül. Melegen beöltözve majdnem készen álltak, kormos-piros képüket félig eltakarta a göndör fonalból készült szakáll, de sehol sem találtam a két piros sipkát! Pedig gondosan kikészítettem! Hiába tette tűvé a lakást az egész család, szőrén szálán eltűntek! Végül kis kendőt kaptak a fejükre, és a kis lámpás tök-kosarat markolva indulniuk kellett, apjuk a háttérben kísérte őket. Rám is szükség lett, mert már az ajtómban tolongtak a környékbeli gyerekek, beindult a gyűjtögetés. A forgalmas két-három óra alatt kiadtam a tekintélyes halom édességet, megcsodáltam a szép, ötletes maskarákat és végül fogadtam a nehéz zsákmánnyal hazatérőket. Szokás szerint kiborították a zsákocskát, hogy kiválogassuk mit is adományoznak a kollegáimnak – szegény dolgozó felnőttek másként kimaradnának az élvezetekből, így minden évben hálásan elszopogathatták a sok nyalókát, amit bevittem nekik. Fiam utolsónak került elő, boldogan beszámolt, hogy senki sem ismerte fel – lehúzta a ruháját és nemes egyszerűséggel kirántotta a két piros sipkát a bikini-felsőből! Döbbent csend után a család akkora hahotába tört ki, hogy a gyerek csak kapkodta a fejét, míg egyikünk összeszedte magát és elmagyarázta a helyzet komikumát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: